A nénikémmel oda .... álmaim megvalósításának első megállójához érkeztünk. Pillangók repkedtek a gyomromban annyira ideges voltam. Persze hogy ideges az ember ha Whitney Houston I Will Always Love You számát adja elő...az X-factorban...pályafutása legelején. Legalább is remélem. Idegességemben fel-alá járkálva, mit sem törődve azzal ,hogy több ember is körül vett..neki mentem valakinek. Majd fel figyeltem az illetőre aki nekem jött ,vagy épp én mentem neki. Egy nagyon helyes, korombeli fiú mosolygott rám. Hebegtem-habogtam, hisz nagyon jól nézett ki, eléggé kínos helyzetbe hoztam magam. De Istennek hála szóltak, hogy én következem...KÖSZÖNÖM ISTENEM! Még esélyem sem volt bocsánatot kérni a fiútól. De már a színpadon álltam.. énekeltem, s énekeltem, míg arra nem lettem figyelmes hogy a közönség, sőt még a zsűri is állva tapsoltak. Majd 4 igen szavazattal tovább eresztettek. Ez volt életem legjobb napja. De az egészben tán az a legviccesebb ,hogy az imént említett fiú jött utánam, aki szintén remekelt, sőt még a nevét is kiderítettem. Liam...úgy hívják..jaj nagyon tehetséges, kedves, közvetlen, aranyos fiúnak tűnik..de ezek mellett nagyon cuki *-*is .
************
Egész hazafelé úton csak Ő járt az eszemben. A mosolya, a hangja..pedig nem is ismerem, azt hiszem belezúgtam...jó legyen a mentségem az ,hogy az a fajta lány vagyok aki könnyen belezúg valakibe.
De ez olyan másnak tűnt.. mindegy is...ez csak kamasz szerelem. A rádióban egyszer csak megszólalt Britney Spears Everytime című dala. Ez a kedvenc számom tőle, annyira gyönyörű...nem tudom milyen hangulat uralkodott el felettem , per pillanat sírni kezdtem. Már annyira sírtam, hogy mondhatni azt is "álomba sírtam magam". Más nap iszonyú fejfájásra keltem. A nap többi részében nénikémnek dolgozni ment. De indulás előtt nem győzködte kérdezni tőlem ,hogy jobban vagyok, mért sírtam, nem fogok esetleg elájulni, stb...
Felszaladtam a szobámba gyakorolni a következő műsorra...nem jutott eszembe semmi dal amit el énekelhetnék...majd végül mégis csak beugrott egy zene szám..még hozzá Britney száma...nem tudom miért, de valami kényszert éreztem, hogy ezt énekeljem. Egész gyorsan eltelt az idő...jobban is ment ez a szám, de valahányszor meghallgattam az eredeti verziót a sírás fojtogatott. Viszont abban a pillanatban csöngettek.
Siettem az ajtóhoz, amint lenyomtam a kilincset...és kitárult az ajtó...megpillantottam legjobb barátnőmet Jasmine-t. Örült barátosném a nyakamba ugrott...és annyira ölelt, hogy majdnem az életet is kiszorította belőlem. Össze-vissza ugrálgatott, ölelgettet, sőt még a fejem búbjára egy puszit is nyomott. Ekkor esett le hogy látott a TV-ben.
-Gratulálok csajszi! Te vagy a legjobb neked, a JLS-nek és annak a nagyon cuki fiúnak, várj nem jut eszembe a neve...na mindegy nektek szurkolok.
-Köszi...tényleg nagyon jó a JLS is :D De várj milyen fiúról beszélsz? :O
-Hát aki utánad jött.
-Jaj ne.
-Héj, szerintem nagyon tehetséges.
-Már mint arra értettem az előbbi kijelentésemet, szóval ...ülj le és elmagyarázom.
************
Mi után sikerült JJ -vel (néha így becézem) is megértetem gondolatomat. . Besötétedett. Neki haza kellett mennie. Majd megint egyedül maradtam. Ajtó nyitódásra lettem figyelmes, nénikém lépett be az ajtón. Két óriás szatyorral a kezében, elég viccesen nézett ki, de nagyon durmolt valamit az orra alatt. Szépen letette a két szatyrot, széles vigyorával odajött hozzám és megölelt. Mi van az emberekkel? Vagy én volnék ennyire szeretni való?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése